Intézménymutató:
Roman Akademia Kolozsvari Gheorghe Baritiu Tortenettudomanyi Intezet (Kolozsvar)
1991. szeptember 3.
A sajtóban különféleképpen írják a moldvai csángó falvak nevét, Külsőrekecsint például Külsőrekecsinynek, Külsőrekecsénynek stb. Az Akadémia kolozsvári Nyelvtudományi Intézetének munkaközössége Szabó T. Attila egyetemi tanár irányításával 1949 és 1951 között összegyűjtötte a moldvai csángók nyelvtérképének anyagát és rögzítették helységnevek magyar alakját. Bartha János javasolta, hogy ezt használják a megnevezésnél. /Bartha János: Szabófalvától Ploskucénig. = Népújság (Marosvásárhely), szept. 3./
2005. május 30.
Május 28-án a Mátyás-házban folytatódott a Német Kulturális Központ és az Osztrák Könyvtár, valamint a nagyszebeni német főkonzulátus által szervezett Kolozsvár – egy város és lakóinak sorsa Európában című tanácskozás. Dr. Virgil Tarau (BBTE Történelem Kar) előadása hangzott el a két világháború közötti Kolozsvárról. Nézeteltérések a helybeli és a Kárpátokon túli románok között is jelentkeztek. Radikális román fiatalok nyomán Erdélyben azelőtt ismeretlen fogalmak keltek életre: zsidóellenesség, kisebbségellenesség stb. Ottmar Trasca (Történeti Intézet) A román–magyar kapcsolatok és a kisebbségek helyzete Észak-Erdélyben 1940 szeptemberétől 1944 augusztusáig címen tartott előadást. A bécsi döntés nyomán itt maradt román és a délen maradt magyar lakosságot, főként a román hatóságok túlkapásai miatt, a kölcsönösség elvére hivatkozva, mindkét oldalon igyekeztek elüldözni, létét lehetetlenné tenni szülőföldjén. dr. Liviu Tarau (BBTE Európai Tanulmányok Kara) a Funar-korszak törvénytelenségeiről beszélt, amelyek a 2004-es helyhatósági választások nyomán szakadtak meg. Funar jelenleg parlamenti honatya, ott sem tagadja meg önmagát, és népszerűsége tovább süllyed. Csapó Emőke (BBTE Történelem Kar) a Házsongárd temető XIX. századi alakulásáról beszélt. Dr. Radu Mlesnita üzletember a mai Kolozsvár virtuális arcát tárta fel, bemutatva a város idén beindított háromnyelvű honlapját (www.ClujNapoca.ro; www.Kolozsvar.ro; www.Klausenburg.ro). Dr. László Ferenc (Gheorghe Dima Zeneakadémia) a város zenei múltját és jelenét mutatta be. Dr. Balogh András, a német irodalom kelet-európai szakértője, a kolozsvári magyar, német és román írói munkásságot vázolta. /Ördög I. Béla: Sajátos és közös kolozsvári kulturális értékek feltárása. = Szabadság (Kolozsvár), máj. 30./
2006. május 2.
Mostanában divat elítélni a kommunizmust. Az államnak nincs világos programja a kommunizmus visszaéléseit kutatók finanszírozására. Megjelent az Ion Iliescu-féle Forradalom Intézménye, később a kormány által alakított, a Kommunizmus Bűneit Vizsgáló Intézmény. Ezek mind-mind pénzt kapnak. Már több mint tíz ilyen intézet van, például a Iorga, a jászvárosi Xenopol, a kolozsvári Baritiu, a Totalitarizmust Tanulmányozó Országos Intézet, a Száműzetés Emlékére Intézet, a Forradalom Intézete, a kormány bizottsága, az államelnök bizottsága, a Szekuritáté Irattárát Vizsgáló Bizottság /CNSAS/ ... Ezek átfedik egymást és nem hatékonyak. Tariceanu egy bizottságot hozott létre 60 milliárd lejes büdzsével, hogy „előkészítse a kommunizmus perének a bizonyítékait”. Erre replikázott Basescu a kommunista diktatúrát kivizsgáló „elnöki bizottsággal”. /Mózes Edith: Jó „biznisz”. = Népújság (Marosvásárhely), máj. 2./
2007. február 13.
Hints Miklós kolozsvári tanár olvasói levelében javasolta, foglalkozni kell a kolozsvári székhelyű, erdélyi érdekeltségű művelődési intézmények nemzetiségi arányával, ugyanis sem az Állami Levéltárban, sem a Történelmi Intézetben, sem az Akadémiai Könyvtárban egyetlen magyar alkalmazott sincs. Különben a Hargita és Kovászna megyei Állami Levéltárakban sincs egyetlen magyar kutató sem. Ezen intézetek, könyvtárak állaga magyar eredetű. Az olvasó ezt említette Markó Béla RMDSZ-elnöknek is, eredménytelenül, éppúgy, mint a kolozsvári Szabadság napilapnak. Újévkor elmaradt a magyar nyelvű jókívánság, a rádióriport szerint Boros János, Kolozsvár alpolgármestere azt vallotta, hogy politikai egyezség miatt. Ki javasolta ezt? /Hints Miklós: Tisztelt Szerkesztőség! = Erdélyi Napló (Kolozsvár), febr. 13./
2007. április 21.
A rendszerváltás előtti, majd utáni magyar-román történészi tanácskozások, összejövetelek révén nem születtek tudományosan is használható eredmények. Ezt próbálta kiküszöbölni az évek óta Arad megyében ásatásokat végző dr. Adrian Andrei Rusu, a kolozsvári Régészeti és Történelmi Intézet történésze, aki azt javasolta: szigorúan körülírt tematikájú tudományos ülésszakok rendezésével – amelyek anyagát kötetbe is lehet rendezni – sokkal hatékonyabb munkát lehetne végezni. Így került sor 2005. október 21–23-án Lippán A XIII. század a románok lakta területeken című tudományos ülésszakra. A résztvevők – köztük Serban Papacostea, a romániai középkorkutatás vezető személyisége, valamint több tanítványa a bukaresti Nicolae Iorga Intézetből, Zsoldos Attila, a Magyar Tudományos Akadémia Történettudományi Intézetének munkatársa és Szakács Béla Zsolt, a budapesti Közép-Európai Egyetem kutatója, a Pázmány Péter Római Katolikus Egyetem tanára – egy varázslatos századba vetették magukat – állította az ötletgazda Rusu professzor, az ülésszak anyagát összefoglaló kötet /Secolul al XIII-lea pe meleagurile locuite de catre Romani/ április 20-án történt bemutatóján. A bemutatón megjelent Roos Márton temesvári római katolikus megyés püspök is. Az aradi példa követőkre talált, a lippaihoz hasonló, jól körülhatárolt témakörű történésztanácskozásra a jövő héten Besztercén kerül sor. /(Kiss): Román és magyar kutatók a XIII. századról. = Nyugati Jelen (Arad), ápr. 21./
2007. december 20.
Ötvenéves a NyIRK, teljes nevén: Nyelv- és Irodalomtudományi Közlemények. 1957-ben indult Kolozsváron a Román Akadémia Nyelv- és Irodalomtudományi Osztályának magyar nyelvű folyóirataként. Azóta is születése helyén jelenik meg évente kétszer. Az ünnepi számban két magyarországi szaktekintély: Görömbei András irodalomtörténész és Szathmári István nyelvész köszöntötte a folyóiratot. Ebben a számban Péntek János szóföldrajzi vizsgálatokat végzett a moldvai magyarban, Gulya János pedig a Halotti Beszéddel foglalkozott. A NyIRK megtett útjáról a folyóirat tudományos titkára, Murádin László nyelvész, a közismert nyelvművelő tájékoztatott. Kezdetben a példányszám ezer körül mozgott, 1974-től 500-600, 1993-tól csupán 350, 1997-ben megint 950, utána ismét visszaesett 300-ra. Csak megrendelők kapják, az Akadémiai Könyvtár számos példányt cserepéldányként küld szét a világba. Az I. évfolyam főszerkesztője Jancsó Elemér volt, őt követte Nagy István, aztán jött Gáll Ernő 1978-ban, utána a nemrég elhunyt Szabó Zoltán következett. A NyIRK tárgyköreit a nyelvészet és az irodalomtudomány között osztja meg, de nem zárkózik el más, humán jellegű szaktudományok, így a folklór vagy művelődéstörténet elől sem. Az írások szerzői túlnyomó többségükben a Román Akadémia kolozsvári fiókjának kutatóiból, illetve a kolozsvári egyetem magyar tanszékeinek tagjaiból kerülnek/kerültek ki (Antal Árpád, Benő Attila, Csomortáni Magdolna, Egyed Emese, Fazakas Emese, Máthé Dénes, P. Dombi Erzsébet, Péntek János, Szabó Zoltán, Szabó T. Attila, Szilágyi N. Sándor és mások). A lap megindította a hely- és személynévkutatást. /Komoróczy György: Ötvenéves a NyIRK. = Hargita Népe (Csíkszereda), dec. 20./
2008. március 1.
A 80 éves Benkő Samu egy életen át végezte nemzeti kultúránk történéseinek feltárását. Műveiben közölt adatok a jövőbeli kutatók részére nélkülözhetetlen forrásanyagok lesznek. Benkő Samu /sz. Lőrincfalva, 1928. febr. 25./ 1953 óta volt a Román Akadémia kolozsvári Történettudományi Intézetének kutatója. Könyveiben és tanulmányaiban művelődéstörténeti kutatásainak eredményeit közölte. Ilyen könyvei: Bolyai János vallomásai (1968), Sorsformáló értelem (1971), a nyárádmenti szülőföldi barangolásai révén megírt Murokország (1972), A helyzettudat változásai (1977), Apa és fiú (1978), Haladás és megmaradás (1979), Őrszavak (1984). Németh László, aki 1960-ban a két Bolyairól drámát írt, később azt nyilatkozta, hogyha annak idején már ismerhette volna Benkő Samu 1968-ban megjelent Bolyai János vallomásai című munkáját is, akkor színművét másképpen írja meg. Benkő Samu szerkesztésében több kiemelkedő személyiség írása látott napvilágot. Ezek között van: Bölöni Farkas Sándor: Utazás Észak-Amerikában (1966), Kemény Zsigmond naplója (1966), Bolyai-levelek (1975), II. Rákóczi Ferenc: Fejezetek a Vallomásokból (1976), Bolyai János marosvásárhelyi kéziratai I. (2003). Mindemellett éveken át volt az Erdélyi Múzeum-Egyesület elnöke. /Weszely Tibor: Benkő Samu 80 éves. = Népújság (Marosvásárhely), márc. 1./
2008. május 21.
Erdélyi előadók részvételével tanácskoznak Budapesten a reneszánszról és Hunyadi Mátyás koráról tizenkét ország szakértői. Május 20-án kezdődött a Mátyás király – Magyarország a reneszánsz hajnalán című hatnapos nemzetközi konferencia. „E rendezvény, Hunyadi Mátyás 1458-as trónra lépésének ünneplése kapcsán, Európának egy olyan korszakával foglalkozik, amely üzenetet hordoz a mai, 21. századi Európa számára is – mondta megnyitóbeszédében Hudecz Ferenc, az Eötvös Loránd Tudományegyetem rektora. Május 21-én többek között Rüsz-Fogarasi Enikő, a kolozsvári Babes–Bolyai Tudományegyetem docense tart előadást Mátyás király és a Suki család címmel. A Suki család a középkor folyamán elég jelentős volt Kolozs vármegyében, belekerültek az 1467-es nemesi lázadásba, s kivégezték Suki Mihályt, az áruló pohárnokot. Az előadók között a Babes–Bolyai Tudományegyetemről Radu Lupescu a vajdahunyadi vár jelentőségéről, Alexandru Simon Corvin Mátyás és az Oszmán Birodalom Nagyváradtól (1474) Szabácsig (1476) címmel tart előadást. A Bukaresti Egyetemről Nicolae Constantinescu Mátyás királyról, István vajdáról, Moldva fejedelméről és Vladról, Havasalföld uralkodójáról fog beszélni. Felszólal még Kovács András, Ovidiu Muresan és Ioan Aurel Pop, illetve a Román Akadémia Régészeti és Történeti Intézetétől Adrian Andrei Rusu. /Kánya Gyöngyvér, Budapest: Mátyástól Tepesig. = Új Magyar Szó (Bukarest), máj. 21./
2008. október 28.
Életének 93. évében elhunyt Jakó Zsigmond /Biharfélegyháza, 1916. szept. 2. –Kolozsvár, 2008. okt. 26./, az MTA tiszteleti tagja, a magyar történettudomány kiemelkedő egyénisége, az erdélyi tudományosság doyenje. A budapesti egyetemen tanult, 1939-től a Magyar Országos Levéltárban dolgozott, 1941-től a kolozsvári Erdélyi Nemzeti Múzeum levéltárának munkatársa, majd 1950-ig vezetője, közben 1942-től a kolozsvári Ferenc József, majd Bolyai (utóbb Babes–Bolyai) Egyetemen tanít, 1947–1981 között professzori minőségben. 1949–1981 között, nyugdíjazásáig, a Román Akadémia kolozsvári Történeti Intézetének is munkatársa. Jakó Zsigmond professzor szervezte újjá 1990-ben az Erdélyi Múzeum-Egyesületet, melynek négy évig (1990–1994) elnöke volt, ő irányította az EME kutatócsoportjait megalakulásuktól az utóbbi időkig. A Magyar Tudományos Akadémiának 1988-tól volt tiszteleti tagja, 1990-től a Magyar Történészek Világszövetségének társelnöke, az ELTE tiszteletbeli doktora. Számos magyar tudományos kitüntetés (Pro Cultura Hungariae, Széchenyi-díj, Kemény Zsigmond-díj stb.) birtokosa. /Elhunyt Jakó Zsigmond. = Szabadság (Kolozsvár), okt. 28./
2008. november 8.
November 7-én Csíkszeredán a Csíki Székely Múzeumban Pataki József (1908–1993) történészre emlékezve konferenciát tartottak, amelyen a történész munkásságát Kiss András, Sipos Gábor és Forró Albert ismertette. Pataki József történész tanári pályáját Kolozsváron kezdte, majd Marosvásárhelyen és Csíkszeredában tanított, a csíkszeredai Római Katolikus Főgimnázium igazgatója volt. Az orosz hadifogságból 1948-ban került haza, 1956-tól a kolozsvári Történeti Intézetnél és a Bolyai Tudományegyetemen dolgozott. 1990-től a Magyar Tudományos Akadémia külső tagja volt. Úttörő értékűek Erdély gazdasági fejlődésének ütemére vonatkozó kutatásai, történetírói érdemei közé sorolják a székelység múltjára vonatkozó forrásanyag feltárását is. Fontosabb munkái: Anjou királyaink és a két román vajdaság (1944), Domeniul Hunedoara la Székely oklevéltár I-II., III. (Demény Lajossal és Tüdős S. Kingával 1983, 1985, 1994), Kolozsvári emlékírók 1603–1720 (1990), Kászonszéki krónika 1650–1750 (Imreh Istvánnal közösen, 1992). A székelyudvarhelyi Hargita Megyei Hagyományőrzési Forrásközpont, a Haáz Rezső Múzeum, a Művelődési Ház és a Városi Könyvtár november 8-án tudományos konferenciát szervez. Az állami levéltárak munkatársai témakörben Flóra Ágnes (Kolozsvár), Bicsok Zoltán (Csíkszereda), Nagy Botond (Sepsiszentgyörgy), László Márton (Marosvásárhely) mutatják be tanulmányaikat, az egyházi levéltárak kapcsán pedig Bernád Rita (Gyergyószentmiklós), Róth András Lajos – Gidó Csaba (Székelyudvarhely) előadását hallgathatják meg az érdeklődők. A konferencia második része fórum jellegű, amelynek témája a levéltárak helyzete. /Konferenciák a Magyar Tudomány Napjára. = Hargita Népe (Csíkszereda), nov. 8./
2009. június 25.
A városháza tíz éve törvénytelenül használja a Funar-korszakban megalkotott és elfogadott címert – jelentette ki Nicolae Endroiu, a G. Baritiu Történeti Intézet igazgatója. Endroiu arra kérte Sorin Apostu polgármestert, hogy mihamarabb kezdeményezze a régi címer visszaállítását. – Legkésőbb szeptemberben a városi tanács hozzon határozatot arról, hogy a helyhatóság mindenhol az 1369-ben napvilágot látott címert vagy annak enyhén módosított változatát használja – mondta. Szégyenletesnek és megalázónak tartotta azt, hogy a polgármesteri hivatal a Román Akadémia hatáskörébe tartozó helyi heraldikai bizottsággal hosszú évekig pereskedett a címer miatt. – Gheorghe Funar volt polgármester beperelt bennünket, mert nem voltunk hajlandók láttamozni, és elfogadni a városháza akkori vezetősége által egy ötletbörze során nyertesnek nyilvánított pályamunkát – emlékeztetett Endroiu. /Kiss Olivér: Törvénytelen Kolozsvár jelenlegi címere. = Szabadság (Kolozsvár), jún. 25./
2009. július 21.
Külföldön élő román történelemtanároknak szervezett a Román Akadémia kolozsvári fiókintézete nyári egyetemet Besztercén. A rendezvénysorozatnak hagyománya van. Július 20. és 26. között a történelemoktatás korszerűségéről, metodológiai problémáiról tartott előadásokat Szerbiából, Magyarországról, Ukrajnából és Moldáviából érkező pedagógusok hallgatják. Előadók a kolozsvári Babes–Bolyai Tudományegyetem professzorai, oktatói. Beszterce-Naszód megye románok, magyarok és szászok közös lakhelye, az itt található műemlékek, történelmi relikviák mind magukon hordozzák a többnemzetiségű Erdély nyomait. A szervezők kifejezett szándéka, hogy a román történelemtanárok nyári egyetemének működését ez a szellemiség határozza meg. /M. J. : Nyári egyetem román történelemtanároknak. = Új Magyar Szó (Bukarest), júl. 21./
2009. október 24.
Az elmúlt 150 év útját kívánja áttekinteni novemberben egy konferencián az Erdélyi Múzeum-Egyesület, melyet nyolcadik éve vezet Egyed Ákos akadémikus, a Magyar Tudományosság Külföldön Elnöki Bizottság tagja, aki az egyetem befejezését követően a Román Akadémia kolozsvári Történelmi Intézetében dolgozott, egészen nyugdíjazásáig. Több kötet fűződik a nevéhez, így a Háromszék 1848–49, Falu, város, civilizáció, A székelyek rövid története, Gróf Mikó Imre – Erdély Széchenyije és számos tanulmány. Jelenleg az Okmánytár az Erdélyi Múzeum-Egyesület történetéhez című kiadványon dolgozik. 1950-ben következett be az EME életében a legnagyobb törés: a diktatúra több más intézménnyel együtt betiltotta működését, gyűjteményeit szétosztotta különböző kolozsvári intézmények között. Bár nyíltan nem működhetett negyven évig, az egyéni műhelyekben /Kelemen Lajos, Szabó T. Attila és Jakó Zsigmond/ tovább folyt a munka. 1990-ben, Jakó Zsigmond kezdeményezésére újjáalakult az EME, évente 8–10 tudományos kötetet jelentet meg. Ezek között van az Erdélyi Magyar Szótörténeti Tár, a Romániai Magyar Irodalmi Lexikon, a Székely Oklevéltár, az Erdélyi Tudományos Füzetek, az Erdélyi Történelmi Adatok. Az Erdélyi Múzeum című folyóirat mellett szakfolyóiratok: a Múzeumi Füzetek, a Műszaki Tudományos Füzetek és az Orvostudományi Közlemények. Az EMÉ-nek pár éve már tudományos Kutatóintézete van, amelyben 10 kutató dolgozik. Az intézetet Kovács András művészettörténész vezeti, a kutatók feladata a középkori, késő-középkori és koraújkori történeti forrásokat feltárása, feldolgozása és kiadása. Ugyanakkor irodalomtörténeti, nyelvészeti s filozófiai kutatásokat is folytatnak. 2002-ben rendezték meg először a Magyar Tudomány Napja Erdélyben című konferenciát, azóta erre minden évben sor kerül. Az EME együttműködik a Magyar Tudományos Akadémiával. Az idei, ünnepi év jegyében született a Gróf Mikó Imre beszédei és felhívásai című kötet, amelyet Egyed Ákos Kovács Eszterrel állított össze, a napokban pedig egy olyan tanulmánykötet is napvilágot látott Kovács Kiss Gyöngy szerkesztésében, amelyben az EME 16 tudósát mutatják be. Készül az Erdélyi Múzeum-Egyesület gyűjteményeiről szóló kiadvány is. Október 14-én Budapesten a Magyar Tudományos Akadémiával együtt ünnepelték az EME 150. évfordulóját, most készülnek a november 20–21-i kolozsvári emlékülésre, az EME hét szakosztálya fog visszatekinteni saját történelmére. /Ferencz Zsolt: Összegyűjteni, rendszerezni és megőrizni az erdélyi magyar történelmi örökséget. Beszélgetés Egyed Ákos akadémikussal, az EME elnökével. = Szabadság (Kolozsvár), okt. 24./
2009. november 25.
Egyed Ákos történész, akadémikus, az Erdélyi Múzeum-Egyesület elnöke nyolcvanéves. Egy kis háromszéki faluban, Bodoson született 1929. november 25-én. Szülőfalujából hozta az érdeklődést az agrártörténet, de a székely faluközösség és általában a székelység története iránt is. A sepsiszentgyörgyi Református Székely Mikó Kollégiumban érettségizett, 1948-ban került a Bolyai Tudományegyetemre, ahol akkor még Entz Géza és László Gyula is tanított. 1951-ben családja kuláklistára került, ezért a már gyakornoknak kinevezett végzős hallgató nem maradhatott az egyetemen. A Román Akadémia kolozsvári intézetébe nevezték ki kutatónak. Tanulmányai a mai napig vállalható, úttörő munkák voltak a gazdaság- és társadalomtörténet terén. Nagy ívű tanulmánya, A jobbágyrendszer és a jobbágyfelszabadítás Erdélyben alapvető jelentőségű az erdélyi társadalomtörténetre nézve is. A Kriterion Kiadónál 1981-ben Falu, város, civilizáció címmel megjelent kötetében olyan témákat tárgyalt, mint a vasúthálózat kiépülése, az iparosodás és városfejlődés, illetve a sajátos etnikai alapon megosztott hitelrendszer működése Erdélyben. Kutatta Háromszék önvédelmi harcának feltáratlan részleteit (Háromszék 1848–49-ben, 1978). Az 1848-as forradalom forrásainak kiadásán dolgozott, de ezek feldolgozására 1989 előtt nem nyílt lehetőség. Csak a fordulat után jelent meg kétkötetes monográfiája (Erdély 1848–1849-ben), amely az 1848–49. évi erdélyi események legalaposabb feldolgozása. 2001-ben egy újabb könyvben az 1848. évi utolsó erdélyi rendi országgyűlés történetét írta meg. A szerző termékenységét jelzi az 1997-ben megjelent kétkötetes tanulmánykötet (A korszerűsödő és hagyományőrző Erdély), majd ezt követte 2004-ben Erdély metamorfózisa a hosszú 19. században. Magyari Andrással közösen kiadott egy tanulmánykötetet a székelység történetéről, majd 2006-ban megszületett a székely történelem népszerű összefoglalása (A székelyek rövid története a megtelepedéstől 1918-ig). Mikó Imre – Erdély Széchenyijének életrajza 2005-ben jelent meg. Ezt követte idén az EME évfordulóra időzítve Mikó Imre beszédeinek kiadása (Gróf Mikó Imre beszédei és felhívásai). Egyed Ákos 1989 után Budapesten és Debrecenben volt vendégtanár, a debreceni Kossuth Lajos Tudományegyetem pedig díszdoktorává avatta, az Erdélyi Múzeum-Egyesület elnöke 2002 óta. /Pál Judit: Születésnap – „Számomra a szülőfalu egyfajta laboratórium szerepét töltötte be”. = Szabadság (Kolozsvár), nov. 25./
